Most éppen semmi sem történik. Várok. De leírom, miért szeretném (akarom) ezt a házat.
Apukám és anyukám miatt elsősorban. Hogy továbbra is a családé legyen. Sokat dolgoztak, és sokat éltek ezért/ebben a házban. Nagyon sok pénzért is elkótyavetyélésnek gondolnám, de mostanság nagyon keveseket ígérgetnek érte. Nem!
És van két személyes dolog, amiért ragaszkodom a házhoz. S mindkettőt megtartom, ha sikerül.
Az egyik a kandalló, amit apám épített 37 éve. Nem különleges, de az ő kezemunkája van benne. (S meglepően jól működik a mai napig!)
A másik a teraszon felfutó trombita folyondár, amit az öregedő szüleim ültettek majd' húsz éve. Szeretem az árnyékát...
S persze magamért is akarnám megtartani. Mert ott(hon) nyugodt vagyok. És egy hét múlva lesz 35 éve, hogy először aludtam ott(hon). De már hét évesen téglát pucoltam a telek szélén. S diót törtünk hozzá öcsémmel, amiből jutott a földre is. Nőtt belőle egy diófa, még ma is áll a garázs előtt. Hatalmas. (Na, akkor ezért is!)
